Úgy szeretnék olyan gazdag lenni, hogy unalmamban hülyeségekre költhessem a pénzem!  Gyémánttal kirakott melltartó és sebességváltó után most itt (volt) a gyémántmobil is.

A gyengélkedõ világgazdaság ellenére a luxuscikkek iránti kereslet továbbra is épp olyan magas, mint korábban bármikor. Erre igen remek példa az, hogy a múlt héten bemutatott Softbank 823SH Tiffany készülék mind a nyolc darabja összesen három nap leforgása alatt gazdára talált (a francba), annak ellenére, hogy egy modellért 13 millió japán yent, azaz 25,9 millió forintot kellett kifizetni.

Eszméletlen sokat mobilozunk! Ebbõl a prezentációból kiderül, hogy mi európaiak átlagosan 48 percet töltünk okostelefonunk nyomogatásával. A Kínaiak elmebetegek, napi 82 percet töltenek a kis kütyün való klimpírozással.

Egyébként a prezentáció a növekvõ piacok elérésekor felmerült kérdésekkel foglalkozik. Megoldást próbál keresni az adott régió vagy ország lakóinak elérésére. Ennek során például azt is megtudhatjuk, hogy a telefonvásárláskor 65%-ban döntünk a boltban a készülékrõl.

Ugye, hogy errõl a plakátról mindenkinek eszébe jut egy jelenet? Utálom én is, ha egy bunkó a telefonjára ragadva a tömegközlekedési eszközön hangosan vitatja, hogy tegnap épp milyet dugott, vagy hogy hány liter tejet vigyen haza. A brittek megoldották a kérdést: leárnyékoltak néhány vasúti vagont.

Fõleg az elõvárosi vonalakon igényelték az utasok, hogy csendes kocsik legyenek, hiszen munkába menet mi mást csinálna az ember, mint szunyókál. Mivel viszont a mobil csörög, az ember hörög, mert nem tud aludni.

Steve Jobs visszautasít és védelmez. Nem szeretné az Apple, ha Opera Mini böngészõ lenne az Iphone-on, pedig nem lenne rossz. Elég gyors ez is és nem omlik össze. Persze érthetõ, inkább saját programok legyenek a saját terméken, és a Safari meg is állja a helyét. Szerintem jelenleg a leggyorsabb böngészõ, de néha nálam is befagy.

Jobs papa több terméket is visszautasított már. Például a Podcaster nevû applikációt, ami eléggé hasonlított az Itunes-ra, vagy a Netshare-t, aminek segítségével modemként használhattuk az Iphone-t.

Borzasztóan elõvigyázatlanok a mobilozók, akik eladják mobiltelefonjaikat, vagy a cégek, amelyek a leamortizálódott készülékeket adják tovább. Egy kutatás szerint ugyanis a vizsgált mobilok majdnem felén maradtak céges, orvosi vagy banki adatok.

Fõleg Blackberry telefonokon hagyunk személyes vagy céges adatokat. Bár az információk törölhetõk, mégis ezeken a készülékeken visszaállíthatók az sms-ek, bejegyzések és minden egyéb adat.

A cégek persze mit sem törõdnek ezekkel a mobilokkal, hiszen a használat után számukra értéktelen egy ilyen készülék.

Nem tudom, olvastátok-e, a Nemzetközi Hírközlési Hatóság meghökkentõ adatokkal állt ma elõ: méréseik szerint csak szeptemberben egy közepes városnyi embertömeg fizetett elõ újabb mobilra.

A pontos adatok így néznek ki:

2008 szeptember végén a forgalmazásban részt vevõ SIMkártyák száma 10 millió 490 ezer volt, 68 ezerrel több, mint augusztus végén. Az elmúlt év szeptembere óta (tehát ez egy teljes esztendõ) pedig a magyar piacon az ügyfélszám 1,3 millióval nõtt, ezen belül 2008 elsõ kilenc hónapjában a növekedés 741 ezerre rúg (wow!).

Helóhaló, bocs de olyan büszke vagyok rájuk, egy post erejéig kihangsúlyoznám a szuperérdekes videókat, amik után éveket kutattam lol :]

Itt például a világelsõ mobilreklám látható.

Legalábbis úgy tudom, hogy az, 1989-es.

Ez már egy újabb, de naagyon funny.

Mindig nézd meg, hova ugrasz! :D

Így meg lehet négy mobillal popcornt készíteni.

S végül, így merjünk telefonálni egyetemi szemináriumon :P

Üdvözlöm a klub tagjait!

Engedjetek meg egy gyûszûnyi személyes hangvételt, aminek célja, hogy rávilágítsak - mert nem lehet elégszer hangoztatni: a mobilfüggõség nem hóbort, vagy rossz szokás, hanem komoly szenvedélybetegség, amit kezelni kell. Errõl szeretnék egy apró történetet megosztani veletek.

Valaha ének-zene tanárként dolgoztam, azt mondják, még énekelni is szépen tudtam, bár én ezt sosem hittem el (valószínûleg azért lettem pedagógus)