Üdvözlöm a klub tagjait!

Engedjetek meg egy gyűszűnyi személyes hangvételt, aminek célja, hogy rávilágítsak - mert nem lehet elégszer hangoztatni: a mobilfüggőség nem hóbort, vagy rossz szokás, hanem komoly szenvedélybetegség, amit kezelni kell. Erről szeretnék egy apró történetet megosztani veletek.

Valaha ének-zene tanárként dolgoztam, azt mondják, még énekelni is szépen tudtam, bár én ezt sosem hittem el (valószínűleg azért lettem pedagógus). Elmúltak már ezek a büszke tanítós évek, amikor a világ megváltásának ábrándjával vetettem bele magam az okításba, és szemléltem nem titkolt örömmel, hogyan fejlődtek fiaim évről-évre. Jópár évtizede már csak a nosztalgia pislákolt bennem, amikor meglepő ajánlattal keresett meg az Alma Mater: kórust szerveznek, és örülnének, ha én készíteném fel az ifjakat erre a fajsúlyos feladatra.

A kisördög bújt belém, megrohamoztak a régi emlékek, hát persze hogy elvállaltam, és már libbentem is be szelek szárnyán a tanterembe, ahol már csak rám vártak a gyerekek a kora délutáni órákban.

Tíz perc sem telt belé, és rettentően lelombozódtam: a csipetcsapattal nem tudtam mit kezdeni, nem hatottak rájuk szavak, magvas gondolatok, jótanácsok, régi nagy sztorik - bármi, amin húsz évvel ezelőtt még csüngtek. Volna. Az egyébként jó magaviseletűnek tűnő gyerekek közül ugyanis néhányan képtelenek voltak elszakadni a mobiljuktól, akárhogy is kérleltem őket, a "nagy cél" érdekében.Egy kóruséneklés alfától az omegáig való felépítésére pedig óriási energiákat kell mozgosítani, de itt nemhogy egyszerű figyelem-kalandozásról volt szó, hanem állandó akadályról, mert valaki mindig meggátolta a csapatmunkát.

Mondanom sem kell, nagyon elment a kedvem. Később még tettem pár próbát, de aztán megköszöntem a munkát, mert a probléma unos-untalan előjött. Valaki mindig babrált, sőt, akár még meg is csörrent a készüléke. Lehet, hogy nekem nem megy a fegyelmezés, de nem is fegyelmezni mentem, hanem tanítani. Nekem már csak erre van energiám.

Abbahagytam. Csalódva. Hát erre tartunk? Ezért adtunk a csemeténk kezébe telefont? Csak reménykedni merészelek, hogy azért lesz még ennél jobb a helyzet.... Tegyünk érte.